Illyés Gyula összes verse I-III. [antikvár]

Részlet az I. kötetből: Jel Didergő bokor koccantja ablakom. - Íme a néma táj, - mutat a völgyre - ím őseid hona. Csüggedt jegenyék őrzik a hegy taraját. S csak egy elfeledett tűzhely füstje száll a januári híg levegőbe. A szegénység néma áldozása, eloszlik - Rejtett tűzhelyen, hajló lángokkal égett itt az én életem is. Sercegve, ki-kigyulva, önemésztő lobogásokban. De most, hogy fájva érzem, már szívemig kapott ez a láng. Szállj magasra kedvem az elfeledett völgy fölé, kormosan.