Imatöredékek a XX. századból [antikvár]

Gyökerei Hatvanhoz kötik, de költészetének gondolat- és témavilága messze túllép egy kisváros által teremtett korlátokon.Itt és most című versében így fogalmazza meg helyzetét Kepes Károly. "Röghöz kötöm magam, mint az újmódi jobbágy: Fákat ültetek, hogy gyökeret eresszek."Túl a hatvanadik életévén fontosnak tartotta, hogy végre kötetbe szerkessze verseit.A saját kiadásában megjelenő kötet lírai leltárnak is felfogható. Az elmúlt évtizedekben ugyan számos publikációja megjelent a költőnek, de természetesen az alkalmi közlések nem helyettesíthették egy verseskötet hiányát. Igen, hiányt kell mondanunk, mert ez a kicsit késve érkező Kepes versválogatás késése ellenére is hiányt pótol. A versszerető közönség mindenképpen szegényebb lenne egy gondolatgazdag embernek a mai világunkhoz szóló versreflexióival.Kepes Károlyt ugyan sokan ismerik Hatvanban, mégis kevesen tudják róla verset író tehetségét.Csendes, halk szavú ember, az elvárható szerénységen túl is szerényebb, mint kellene. A versírásról is csak szűkebb baráti körökben - majdnem pirulva - tett említést, és csak hosszas rábeszélés után olvasott fel, vagy adta kézbe egy-egy megjelent versét.