Iniciálék [antikvár]

Miért nem lettem pszichológus, amikor egész életemben szenvedélyesen érdekelt az EMBER, s elvégeztem a pszichológia szakot a Bölcsészkaron, igaz, az egyetem és az én kölcsönös elégedetlenségeinkre egymással. Addig eléggé egyenletes mederben folyt az életem. De attól kezdve olyan kacskaringós lett, hogy a görbe azóta is egyre görbébb lesz. Szerencsésen vagy átkozottan azóta is mindig útközben vagyok a négy égtáj között mentálisan és fizikailag egyaránt. Nem az "élet hány" ide-oda, inkább az értés vágya és a véletlenek. Jobban érteni, az embert, aki végtelen változatokban mutatja önmagát, s aki végül is minden változatában ugyanaz. Miért csak a különbségeket, az ugyanazonosságokat miért nem hangsúlyozzuk? (No utópia, no sentimentalismus, please.) S ahogy kimondom, hogy különbségek és azonosságok, az egész beláthatatlanul összekuszálódik. Végül is nem az én dolgom. Mi itt vagyunk egyenként, s énünk belső sorsa azon múlik, mennyit vagyunk képesek megérteni. Megtalálni a saját műfajom Hágy évtized kellett S hogy egyáltalán rátaláltam Én még szerencsés vagyok. Muscat, 1991. június 9.