Isten ékszerei [antikvár]

Képzeljétek, gyerekek, egy szép napon Isten a kincsei között kotorászott, és rátalált az ékszerdobozára. Nem tudta egykönnyen kinyitni, és ahogy bíbelődött a zárral, egyszer csak az felpattant, és kiborult a sok kincs. Hullott, csak hullott, és szerteszét szóródott a fűben. A fű selymes volt, illatos, harmatos, és lássatok csodát, a parányi ékszerek mind életre keltek, és azóta is ott bujkálnak a fűszálak között, arra várva, hogy észrevegyük őket. Bogdán József