Isten kertje felé [antikvár]

Úgy gondoltam e néhány versszakos bevezető - előszó helyett - elég az Isten Kertje felé. Ebben, itt Istenhez szóltam, Vele beszéltem szemtől szemben. Ám az előszóban a szerző az olvasót tiszteli meg művének bemutatásával. Tisztelt Olvasóm, kiegészítésként most ezt teszem. Én szeretek saját szavaimmal szólni Istenhez a szívemhez közeli, más imák mellett. Lelkiállapotom szerint hol mélységből, hol magasból könyörögve. Az odafönt valókra figyelve bukdácsolom idelent az utam. Viaskodva, perlekedve, pironkodva, de végül mindig főt hajtva, bűnbánóan, hitvallással. Ha lehet, egy csokor engesztelés, ima az Isten kertje felé vezető úthoz. Ehhez az imakönyvnek szánt üzenethez kérjük az Ő segítségét.