Iszalag-Fény [antikvár]

Részlet: "Adorján Gyula: ELTÉVEDT KIRÁNDULÁS Döng a föld, levél-szívecskék lapulnak egymáson, és bakancsok sietnek túristajelzéseken a kilátó felé. Dömös a délután iránya. Az ősz megint vicsorít? Rázza öklét a komor tölgy. Reánktör a rebellis szél, és egy levél ájultan pereg le, feledve nászának tölgy-éjszakáját. Sötétedik. Jelzés nincs, csak vak árnyak fonódnak körénk s utat tapogatva megyünk idegesebben egyre beljebb, de az út is, erdő is elfogyott már. Sötét van, Szurok éjszaka. Lecsüngő kezek és jajgató fekete csillag. FATEKNÖBEN Kis barna fateknőben csónakáztunk a Gyöngyösön. Kockás ing volt vitorlánk. Folyómederbe lesüllyedt a város: Hunyadi út, piactér és harangszó. Ahogy a delet elhagytuk, recsegve zátonyra futott bárkánk, pici teknőnk. Talpunk alatt kavicsok, s egy fa ájult révülete bilincsbe vert. Nyöszörgő kalózok, s a három diák kifosztott üzenete pergett a mozivásznon. Nem emelkedik a patak! Ki küldi Dunára csöpp, elárvult csónakunkat? Tördelve ujjunkat hiába várjuk? Elbotlik a remény is: szó a szájon."