Jaj - Hajnalhasadás [antikvár]

Az olvasóban, ha csak az az egy bizonyosság maradna, hogy a versek által az életbe belelátott és hozzásegítené életének, az élet megismeréséhez, vélem mondhatná el ujjongva: Csodákat láttam, Ahogy átláttam a világ mozdulásán!" Tizenöt-tizenhat éves koromban kutattam az okát, hogy miért vagyunk mi állami gondozottak. Ekkor fedeztem föl az erkölcs, a szerelem, a természetünkből született gyermek egymáshoz való kapcsolatát. Hirdettem társaim között, hogy meg kell várni, amíg felnőve meg nem szeretünk igazán valakit, mert az el kell hogy jöjjön. Akik igazán szeretik egymást, azok a gyermeküket is szeretik, így nem lesznek állami gondozott gyermekek, mindenki szeretni fogja gyermekét. A szerelemig való várakozási, önmegtartóztatás'! időt, az érte váró erőt neveztem erkölcsnek, amelyre utalást a gyermekként megismert vallás erkölcsi tanításai között ismertem meg, és éppen ez az időszak volt az, amikor az életben való szerepét kerestem ezen erkölcsi tanításoknak. Az erkölcs meglétének mozgástörvényét látom gyermekkoromtól föllelhető fogadalmaim sorában is, valamilyen cél, tartalom megküzdésében. Első fogadalmam Istenhez kötődött, akinek megfogadtam, jó leszek és tanulni fogok. Fogadalmaim, melyek állami gondozott társaimért, a munkásságért, a népemért fogalmazódott meg. elvittek az élet teljességének megértéséhez és annak kibontásához. A gimnázium utáni továbbtanulás lehetősége bezárult előttem, ezért önképzésbe fogtam. Ennek kapcsán ismertem meg a marxizmust. Munkásközpontúsága a gyárba vitt. Szembekerültem az idealizált munkásjövendő és a tényleges valóság ellentmondásával. Szembekerültem a fizikai és a szellemi munka embert megosztó, meghatározó-behatároló törvényeivel. Nem tudományellenesig, amikor a Tudományos Technikai Forradalom szocializmusra való helyettesítését, technikai romantikáját tagadom. Ugy találom, hogy a marxizmus Emberközpontúságát cserbenhagyjuk. A munkásosztály nem politikai) hanem csak gazdasági tényezővé vált. A politikai gazdaságtan a valóság helyes tükrözésére elveszett, ahogyan az Marx Tőkéjének megírásakor föltételeződik.