Jézus halála [antikvár]

Mikor harmadszor buktam arcra, Mert túlnagy volt a kereszt terhe, Egy Simon nevű férfit hoztak, Hogy bitófámat felemelje. Simon, bár nálam erősebb volt, Parancsra hajolt le, nem önként, S azon korántsem tépelődött, Hogy mindez miért velem történt.2A katonák a Golgothára Kötelességből kísértek fel, Nem azért, hogy ott pereljenek Egy megfeszített kísértettel. Zsoldosok voltak, érzéketlen, Fegyelmezett és hivatásos Rendfenntartói Pilátusnak, Kit kertje vonzott, nem a város.3Haragudtak a napra, melyből Vakító fénnyel dőlt a hőség, S a csürhére, mely két oldalról Szidalmazott, mint gyűlölt hősét. Énrám undorral pillantottak, Bár kétséges volt bűnösségem. Tövisbe szegett homlokomon A bánat sápadt, nem a szégyen.