Kaktusz és szomorúfűz [antikvár]

A Napkorong a házamtól nyugatra álló fűzfa ernyőjének tetejéről sugároz, fénye kihunyóban, de kaktuszom még fürdőzik melegében. ALKONYATban írok. Alkonyatban éltem át az a 3 hónapot, amikor a FÉNY minden reggel azzal keltett, hogy írjak verset - ne hagyjam abba, mert még el kell mondanom a végső stációkat. Február végétől júniusig lázban éltem újra, ez a száznál több vers, ami ebben a kötetben sorakozik, a csodálatos hajnalok szülötte, az utolsó ÁLDÁS, amit a Magyarok Istenétől kaptam. Hálás vagyok, hogy hetvenévesen leírhattam még, amit most rátok hagyok, fiatalokra, TESTÁMENTUMként, hogy ez a fény ki ne aludjon. Lobogjatok tovább, ahogy én lobogtam 15 éves koromtól mostanáig. Az én alkonyatom legyen a Ti reggeletek - most és MINDÖRÖKKÉ! Ámen...