Kakukkfuvola [antikvár]

AKKORTÁJT Kamasz voltam, igen szűk, igen tág - furán emésztő akkortájt; fejemben az egyszeregy elkallódott, sok minden bennszoruit, nemegyszer kellett erdőre menni bőgni magamnak egy-egy félnapot, - tudták, hogy hol vagyok, „estére megjött a drága". A rumtól lilább gőzt vártam, a sörről azt hittem, lágyabb és sokkal másegyéb - a medve nem táncolt üvegén; bokámig szúrt a szivar füstje, de fújtam! aknát is robbantottam — biztatásra,