Kaleidoszkóp [antikvár]

Részlet:"Késztetésem támadt - és ígéretem is született arra hogy Kemenes Kálmán most megjelenő verseskötetéről néhány sort írjak. Néhány sort, néhány mondatot, ami nem lehet igazán sem recenzió, sem bírálat, sem kritika. Csupán egy bajtárs, barát, honfitárs (ha úgy tetszik és megengedhetem magamnak: költőtárs) néhány soros megjegyzése, eljegyzése; egy kissé szorongató feladat, de mindenképpen indokolt és helyénvaló, akármilyen értelemben kíván is az ember ráhangolódni. Hiszen önmagában ez a szó: ősz, az emberben különös érzéseket kelt, de mint - és ez is természetes - az élet ősze, az őszi hangulat, a búcsú, akarva-akaratlan megérinti az embert. Nem önsajnáltató, nem búcsúzkodó ez a versgyűjtemény; csupán az emberi élet és az emberi érzelmek, érzések, érzetek jutnak el akaratlanul is e sorokban, e sorokkal hozzánk, halandó emberekhez. Csak zárójeles megjegyzés: Kemenes Kálmán öt évvel idősebb nálam, de lélekben továbbra is fiatal, mint korábban. Vagyis: lélekben talán fiatalabb nálam; és élete sora és az enyém meglehetősen hasonlatosak egymáshoz. Nem túlzás azt leírni, megjegyezni: "költészetünk" is."