Kaptárkövek [antikvár]

A József Attila-díjas költő arra törekszik, hogy a hétköznapok emberének érzés- és gondolatvilágát emelje a költészet szintjére. Új kötette a feladataira töprengő huszadik századi ember lírai portréját formálja meg. A munka, a felelősség és a szerelem hármas kötelezettsége és lehetősége ad tartalmat az életnek; s józan számvetésére, indulatos látomásokra készteti a költőt. Felfedezi az idő hatalmát, amely az ismétlődő háromszázhatvanöt napokkal beosztja és kitölti az éveket. Az éveket, amelyek körforgásszerűen visszahozzák a kenyérkereset apró-cseprő gondjait, és észrevétlenül megalkotják a történelem munkaidejét is. Bihari Sándor csak egyetlen szorongást tart jogosnak, azt, hogy kevesebbek leszünk, mint amennyik lehetnénk, feladatainkat más végzi el helyettünk, s harcainkat más harcolja meg helyettünk. A saját feladatát értő, a kötelességét teljesítő ember programja így válik Bihari Sándornál a művész hitvallásává, olyan küldetéssé, aminek szégyen eleget nem tenni.