Kassák Lajos összegyűjtött versei [antikvár]

Ebben a néhányszáz oldalas kötetben összegyüjtött költeményeimet adom az olvasónak, mindazt, amit 30 évi termésből sikerült csokorba kötnöm. Bizonyára vannak még kallódó, árva dolgok, amik egyszer majd véletlenül előkerülnek, de ahogyan ma beállítódik a mérleg, azon talán már semmit nem változtathatnak a majdan előkerülő darabok. Kiállok a kritikus olvasó elé, mondjon rólam véleményt, ha érdemtelennek talál, vesse el írásaimat, tekintet nélkül egy élet fáradalmaira, - ha érdemesnek talál, fogadjon maga mellé társnak, aki örökké azon tevékenykedett, hogy emberi érzéseit és gondolatait szigorú önmegtartóztatással és határtalan igényességgel kifejezésre juttassa. Mennyivel más valami az, ülni a négy fal között s a fehér papírlap fölé hajoltan, elvonatkozva minden egyébtől, alászállni a mélybe, sorsom, boldog vágyakozásaim és boldogtalan végzetem mélyére s a lényeg felé tapogatózva költeményt fogalmazni a legtisztább és legszigorúbb törvények szerint - mindez tárgytalan rettegéseivel, elkerülhetetlen csalódásaival mennyivel másabb, mint kiállni a nyilvánosság elé és átadni az eredményt, amiről eleve tudjuk, meg sem közelítette a tökéletességet, ami nélkül pedig semmit sem ér az egész. Valami kéjes jóérzés a fogalmazás gyötrődésében, de most úgy állok ki a világosságba, mintha mezítelen lennék és mélyen szégyenkezem mindenféle fogyatékosságaim miatt. Előre tudom, ami jó bennem, alig jöhet számításba gyarló tépelődéseim, fintorrá torzult mosolyom, nyersen hangzó baráti szólításaim mellett.