Kelj föl lantom, citerám [antikvár]

Kiadói borítója szórtan foltos.
A személyes tanúságok és képek gyűjteménye kettőt akar: legalább valamelyest leróni hőseink iránt az EMLÉKEZÉS adóját, és EMLÉKEZTETNI 1956 véren szerzett örökségének haszonélvezőit a nemzettel és önmagukkal szembeni felelősségükre. Akkor, a gazdálkodó, aki meglátta saját földjét, s a munkás, aki verejtékezésének értelmét kereste, nem tűrhette többé, hogy másé legyen az ország, mint egészen az övé. A semlegesség kinyilvánítása, mely nagy és olthatatlan békeszomjat igazol, felidézte az agg Kossuth álmát: a föderációt. - Akik az újkori rabszolgatartók érdekeiért elesett orosz katonát is megsajnáltuk, utolsó segélykiáltásunkban egy figyelmeztetést is kiáltottunk szunnyadó világunk fülébe, hogy még idejében ébredjen szörnyű veszélyek hajnalán. 2006 őszén, jövőbe menetelő hétköznapjaink továbbra is sürgetik a magunk jelenidejének tetteit. A múlt diktatúráinak itt rekedt önérdek-érvényesítő kufárjait végre ki kell tessékelnünk a népfelség templomából. Helyet kell készítenünk a valójában legradikálisabb eszme, a krisztusi szeretettan hiteles apostolai számára. Őket azok helyébe kell állítanunk, akik életünk szentélyeibe belopták a globalizmusba hazudott materializmus bálványait. A hit - haza - humánum által kikövezett utakon kell előre haladnunk - a XX. század harmincas (és részben) negyvenes éveinek aktív dinamizmusára hasonlító erőfeszítésekkel. Kárpát-honban végül így valóra válhatna Teleki Pál egykori mondása: "A magyarság életformája szerint életünk Európában, és ezzel adtuk a legtöbbet a világnak". Nekünk magunknak is kell hogy személyes hitvallással elkötelezettjei legyünk a fenti, egész életünket átfogó három értéknek. A számunkra kimért idővel egyszer mindnyájunknak el kell számolnunk.