Kényszerleszállás Shannonban [antikvár]

Kényszerleszállás Shannonban A remény minden borúlátás és bizonytalanság lényege. Langyos feszültség a meztelen égen. A rejtély szigete felé utazunk a szellemi elidegenedésben. Titkokat takargat az elme, hosszabb hallgatásra rendezkedik be az elmúlásba kapaszkodó lélek. A furcsa belső zavarban monoton ritmussal zümmög a repülő két hajtóműve. Hírmagazint lapoz a türelem. Valami készülődik - szokatlan, szelíd illat lengi be az utasteret. Kinn, a sebesség örvényében felszisszen a várakozás, tetteti magát az unalom, az ablak lemezére fagycsillagot, efemer kristályt rajzol. Valahol fennebb, a hártyafinom messzeségben, véraláfutásos éj rezzen, révedező tekintete átszúrja a galaxisok jéghideg, képlékeny ködét. Sirályok áttetsző árnya a szél. Angyalok jönnek, angyalszemükkel fürkésznek, sodródó gondolataink feszületeit vizsgálják néma kitartással, átvilágítanak, átkutatják esendőségünk lankáit, a szeretet magvait keresik, az embertelenségben az embert, aki levetette immár vergődései zubbonyát, már nem akar meghasonulni, keresi Istent, hívja a gondolkodókat, a kételkedőket, a dogmatikusokat, kavarja fel bennük az állhatatos vágyakozást.