Képek egy feledhető jelenből [antikvár]

Közelítés Hetekkel ezelőtt apróra szeleteltek, miután ropogósra aszalódtam a nap hevén. Sokszor megvizsgáltak korábban, hasamról hátamra vagy hátamról hasamra forgattak. Ha borongósra váltott az idő, fóliával takartak éjszakára - egyébként nézhettem a csillagokat. Többnyire ugyanaz a férfi jött. Megtapogatott, motyogott pár szót, távozott. Végül ölbekapott, szobájába vitt, hogy megmutasson a késnek. Módszeresen vagdalt: először csíkokra osztott, majd kunkorodó szakaszokra. Örült nekem. Orrlyukának kedveskedett illatommal. Mikor a kést pihenni küldte, megjött asszonya és ráripakodott, hogy muszáj ezt csinálni (?), szagom áthatja a bútorokat, több napi szellőztetéssel sem lehet kikergetni. Morgott és rendezkedett férje körül, de egy marékkal a szekrény fenekébe dugott belőlem a molyok ellen. Aztán besöpört egy szelencébe. Az idő azóta lassan telik. Néha fedelet nyitnak fölöttem, hogy pár darabkám kicsippentsék. Beosztanak. Még sokáig húzhatom.