Kerékvágások életem útján I-II. [antikvár]

Ravasz pompájába, királyi széken, Virágkoszorúsan a Szerelem Szólt: Én a kezdet! a mindenség én! Az élet anyja, a végtelen! Mind, a mi embert alkotni késztet, Az én szülöttem, mind anyja vagyok: A dal, zene, költés, mind a mi müvészet, Mitől az élet szép napja ragyog; Mi égre törően fel tornyokat ácsol, S leszáll a mélység nagy titkaihoz, Mi emberi éltet jobbá varázsol, Segélyt nyomorultan könnyíteni hoz: Én gyermekem az mind, enyém a dicsőség, Hódoljatok, ím e trón zsámolyán... Ki áll egyedül ott? arcán felhős ég, Ki vagy te sáppadt, szép szomorú lány?