Kerítés [antikvár]

DE KI ÉLTE TÚL? Halálom után néhány évig még nőtt a szakállam, és verset is írtam. Aztán abbahagytam. Nem tudom, hogy pontosan mikor ért a halál. Talán 1989. december 21-én késő délután, fél órával a gyilkos sortűz előtt, amikor a tüntető tömegből kiválva elindultam hazafelé. Gondolom, észrevétlenül eltalált a nekem szánt golyó, amely fél órával később hagyta el ugyan a csövet, de visszafordulva az időben utolért és leterített. Nem éltem hát túl én sem. Pontosabban: én ott éltem azóta is túl, túlfelől, a túlsó parton. Sekély a Styx, nem olyan mély, mint a Maros, úszni sem kell, át lehet gázolni rajta. Amióta meghaltam, sokszor visszajártam, verseskönyveim is megjelentek, de hiába bokáig érő a nemlét vize, ha elviselhetetlenül bűzlik az örökös félhomályban, ím