Keserű cukornád [antikvár]

Neruda mellett Latin-Amerika másik nagy haladó költője, Kuba szülötte. Költészete, mint minden igazi nagy dalnoké, mélyen hazája talajában gyökerezik. A most mintegy négymillió lakosú Kuba, a Közép-Amerikához tartozó Antillák legnagyobb szigete, gazdag trópusi ország. Kolumbusz járt itt először, a spanyolok gyarmatosították; s mikor négyszáz év múltán lerázta volna magáról az ibér anyaország igáját, a cukornádültetvényeire éhes amerikai imperializmus tette rá kezét. Az ily módon ma is gyarmati sorban élő sziget lakossága a századok folyamán minden más népnél inkább meszticizálódott: vérében és kultúrájában sajátos, tarka keveréke a fehéreknek, négereknek, kínaiaknak és a rézbőrű őslakosságnak. Ez és a gyarmati kiszolgáltatottság a két forrás, amelyből Kuba egész szellemisége és költészete táplálkozik. E két elem együtt adja Guillén költészetének jelentőségét is. A most ötvenéves költő 1930-ban lépett fel egy szokatlanul kis, de újszerű verseskötettel. Hatása rögtön érezhető volt, mert a kötet a kubai költészetet egy sor addig napvilágra nem hozott új formai elemmel gazdagította: a "szon" nevű cubai néptánc szenvedélyes lüktetésű ütemével, hangutánzó szavaival és gyakori ismétléseivel. Guillén költészetének népi gyökerei már itt feltárultak.