Két tél között [antikvár]

BEVEZETŐ Azóta valami szomorú érzés ül a szívemen, néha azonban megvillan egy-egy csöppnyi fény is, ami a tisztuló lelkek kitárulkozó jellemzője. Azóta elfeledtem mosolyogni; szó is ritkán jön a számra, a magány visszafojtja a megfogalmazást. Ám gondolataim burjánzanak, csatáznak, győznek és elbuknak, de minden alkalommal újra élik az eseményeket. Szomorú téli nap volt. Már hetek óta köhögött, csak köhögött. Tüdőgyulladás - mondta az emberi tapasztalat. Több heti szenvedés, kínlódás után meg is állapította a vizsgálat és mentő szállította a kórházba, ahol napról-napra épült a szervezet, erősödött a lélek is, és a gyógyulni akarás lassan legyűrte az elmúlás gondolatát. A kórház parkjának díszbokrait mennyországi tájjá varázsolta a januári zúzmara. Én naponta látogattam, az ötödiken már rövid sétát is tettünk a csillámló, jégvirágos téli világban. Azt hittem, meghalok, - mondta a feleségem - de az orvosok nagyon mellém álltak. A jövő héten talán már haza is mehetek. Elmúlt 11 nap, ugyanennyi látogatással. Mivel hamarosan hazajöhet -gondoltam megbeszéltük, hogy másnap nem látogatom meg. Otthon szorgoskodom, készülök a beteg fogadására. Ám egyik pillanatról a másikra valami kényszerérzés villant belém. Mindegy, hogy minek nevezzük azt a pillanatnyi, hirtelen fellépő szorongást, ami nagy erővel tettre ösztönzött. Figyelmeztetés? Esetleg a Reményik-féle csendes csodák egyike? Vagy maga a csoda? S mindez a 12. napon. Az apostolok közül 11 bizonyult igaznak, a 12. áruló lett. Furcsának tűnhet a hasonlat, de elhatároztam, hogy ezen a napon is elutazom. Órámra néztem, tíz perc múlva indul a busz, az utolsó lehetőség. És elértem Ezen a délután sokáig vele, mellette maradtam. Valami új nyavalya jelentkezett, nagyon rosszul érezte magát. Együttlétünknek a kórházi záróra vetett véget. Pár óra múlva - 1999. február 1-én - még éjfél előtt meghalt. A 12. napon Azóta fogva tart a bánat, s valami görcsszerü érzéssel ragaszkodom az égiekhez; talán a hit fokozott erősödése. Azóta sokat, naponta többször is beszélgetek vele; az imádság újszerű formája lehet. Azóta csöndes áhítattal