Kétágu sipon [antikvár]

Útravaló. Ahol Rika királynét eltemették S a sziklaszálat rája hengeríték, Ahol az első dalom fütyörésztem: Ott, ottveszett a Hargitában fészkem. Nem hoztam onnan semmi egyebet, Csak itt, a szivben egy örök sebet S a dalt, mibe a bánatom temessem, Miben a gyászom vigaszát keressem. Azért borongó olykor a dalom ... De ha elalszik lent a fájdalom S a fellegeknek szárnya félrelebben: Száz tarka lepke szárnyán száll a kedvem, Cikáz, repül s az égről visszatérve Belékacag az emberek szívébe. Lehet, hogy ott az ismeretlen mélyben Kinyilt a zár, hogy a kobold belépjen; Lehet, hogy ott a gondot félrerakva Virágot fűz a röpke pillanatra.