Kihunyó csillagok [antikvár]

Szélnek eresztek eszmét, emléketMik idők üszkén ittmaradtak;A mult pernyéje úgyis csak éget,Ha bimbói már elhamvadtak.Vihar gyeplőit megeresztem:Vigyék a romokat szerteszét . . .Tudom, érzem, ez lesz a vesztem -De ez lesz a legszebb gyászbeszéd.Légvárak tornyát bontja a csákány,Zörögve görög kő kő után;Csak egy fehér asszony áll a vártán,Csillagok villognak fátyolán;A sötéten hulló törmelékreSzórja a kihunyó csillagot -Válla remeg a csákányütésre,S gyémántos szemein könny ragyog...