Kilenc költő versei [antikvár]

Ez a könyv kilenc költő százhatvankilenc versét foglalja egy kötetbe. Korunk a kilenc költőt két kontinensre és öt országba szórta szét: a legközelebbi szomszéd Oxfordban él, a legtávolabbi a Hawai-szigeteken. ,, Valahogy hihetetlen ez a távolságon-át-való-magyarok-nemzeti-irodaflma" írta ez Honoluluból. S lehetséges-e az, ami hihetetlen?A legszigetibb és legmagánakvalóbb irodalom, a francia, bizonyítja, hogy igen: a vallásüldözések elhajtottjai idegenben új francia stílust, style refugié-t teremtettek. Az utolsó előtti századforduló francia emigrációjáról az irodalomtörténész feljegyezhette később, hogy tágította a franciák látóhatárát, új tapasztalatokkal gazdagította az érzésvilágot. Azt a hivatalos konformizmust, amely a forradalom és Napoleon korában csaknem megbénította és meddővé tette az irodalmat, az autonómia és szellemi szabadság eszméivel ellensúlyozta. Nem jelentkezik-e hasonló szerepvállalás ezeken az oldalakon, ott, ahol a költő személyiségéért lesz remete forradalmár, önmagát mondja ki ,.autonóm köztársaságnak" V\agy ,,a társadalom véres és mocskos játékait" emlegeti, illetve azon indul fel, hogy ,,szeretné a közösség, hogy az egyént leüssék". Ezeket a költőket az sodorja egy táborba, amiben mindenkitől, egymástól is különbözni akarnak, az, hogy mindegyik egyedül a maga törvényét ismeri el. Többségük zendülő, társadalmak, eszmék vagy hiedelmek tűrhetetlennek érzett zsarnoksága ellen, néha az egyénieskedésig az. Csábító is, könnyű is volna nemzedékké ütni őket, ahogy Babits tette egy negyedszázaddal ezelőtt, s joggal, az akkori fiatalokkal: csak az Új Antológia előszavának diametrikus ellentétét kellene papírra vetni, hogy a jellemzés ezekre a fiatalokra találjon. Mégis, ezek az új költők tanultak is a magyar költészet előttük járó évjárataitól: verseikbe leginkább