Királyok könyve [antikvár]

Gerince kifakult.
»Firdauszí hatalmas terhet tart. Hazájának, népének egész ősi történetét, történelemformálásban is részt vevő történetet, kultúrának alapot vető egykori kultúrák együvé fonódó, teremtő és alakító emlékét. A Szászánidák házának, korának oly emlékművét, mely egyébként összeomlott volna, megadta volna magát az időnek. Firdauszí összefogta az emlékeket, megőrizte a kincseket, példaként léptette fel az ősöket, és emberi mivoltukban is bemutatta a félistenbajnokokat. E tekintetben tehát – de elsősorban a mérhetetlen költői erővel eggyé fonódó kifogyhatatlan emberi gyöngédség okán – némi joggal nevezhetik hazája Homéroszának. S ezek mellett, de éppen nem ezektől függetlenül, a nagy összefoglaló nagy újító is; hazája Dantéjának is nevezhető, ő a későbbi perzsa költői nyelv megalapozója, bizonyos értelemben ő az első újperzsa költő.« (Devecseri Gábor)