Kisfaludy Sándor munkái I-II. [antikvár]

A KÖLTŐ ÉLETE Ujabbkori nemzeti irodalmunk fejlődését 1772-től számítjuk, mikor Bessenyei György «Agis tragédiája» megjelent. Méltán, mert ezen műben lép be ismét az európai gondolatvilág és ízlés a magyar költészetbe, mely ugyancsak ezen műben leszen ismét, ha kissé szerényen is, nemzetivé, a mennyiben, ha egyelőre antik mezben is, a nemzet észjárásának és óhajainak kezd kifejezőjévé lenni. De a nemzet lelkének mélyéből nem fakadt ez a tragédia és azért nem is talált visszhangra a nemzet lelkében. Az első magyar költő, a kinek újabban e nagy föladat sikerült, Kisfaludy Sándor volt; az első költői alkotás, mely a magyar közönségnek széles rétegeire hatott, «Himfy szerelmei» (1801). Kisfaludy Sándor, Magyarország egyik legősibb családjának («de genere Chák») sarja, kinek nemzedéki leszármazása 1198-ban kezdődik, Kisfaludy Mihály zalamegyei földbirtokos (1788 febr. 7.) és Sándorfi Sándor Anna elsőszülött fia, 1779. szept. 27-én született Sümegen, honnan a család nemsokára Csécsényre, majd Téthre költözött. A tehetséges fiú 1782-88. Győrött végezte kitűnő sikerrel a gymnasiumot és ez idő alatt zenét is tanult (kitűnő hegedűs volt) és már magyar verseket is kezdett irogatni...