Kisfaludy Sándor munkái II. [antikvár]

REGÉK A MAGYAR ELŐÍDŐBŐL. Kisfaludy Sándor a jelenkor főlfogásában a «Himfy» költője; Vörösmarty föllépéséig a «Himfy» és a «Regék» szerzője volt. A magyar lyra nagyszerű felvirágzása a XIX. században nem tudta a lyrikus Kisfaludy Sándor érdemét és értékét elfeledtetni; a magyar epikának 1825 óta megjelent jeles termékei elhomályosították elbeszélő költészetének még azon alkotásait is, amelyeket kortársai a legnagyobb lelkesedéssel fogadtak és költői érték tekintetében a «Himfy» dalaival egy sorba helyeztek volt. A nemzetnek aesthetikai érzéke és belátása nem itélt helytelenül. Kisfaludy Sándort nemcsak tehetsége és hivatása, hanem műveltsége és életviszonyai is kiválóan és majdnem kizárólag lyrikussá tették; a külső világ jelenségeinek és eseményeinek költői megalkotása, akár az eposz, akár a dráma kereteiben, kívül esett természete korlátain és csak kivételesen sikerült neki egyes kisebb részletekben. A ki kifogyhatatlan volt a kesergő és boldog szerelem hullámzásának hangulatos rajzában, a ki szívének belső életéből szebbnél-szebb és (az alaki egyhangúság ellenére is) igen változatos hangokat és képeket tudott meríteni: elbeszélő műveiben rendkívül egyhangú, sablonos, szűk körű maradt; ezen műveiben sohasem tudott sem közvetlenül sem közvetve saját énjétől megszabadúlni; kedves főalakjai mind azonosak saját alakjával, szájukkal mindig a költő maga beszél, érzéseik forrása mindíg a költőnek magának meleg szívéből bugyog...