Kisfaludy Sándor összes regéi I-II. [antikvár]

Különös és tulajdon móddal érdekli a régiség a gondolkodó, képzelő és érző lelket: azért-e, hogy a régiek valóban nagyobbak, erősebbek és lelkesebbek, noha egyszersmind durvábbak és szilajabbak is voltanak, mintsem a mostaniak? azért e, hogy a mi távol vagyon az embertől, azt a képzelődés mindig szebbnek, jobbnak és nagyobbnak állítja? vagy azért-e, hogy a mulandóság képe, az annyi nemes tehetséggel bíró, halhatatlanságot és örökkévalóságot szomjúzó emberlelket bús érzeményekkel tölti? miért? egyenesen meg nem tudnám mondani; de az bizonyos hogy a régiség még a legdurvább embert is érdekelni szokta; s minden embert hazájának régiségi inkább, mintsem a külföldiek. Lelkemnek ily megihletése szülte, a földi bajok elől megszökhetett némely óráimban, e jelenlévő Regéimet a magyar előidőből; minekután a sok háborúk által összezavarodott világnak csatázó zajos piaczáról ősi fészkembe, a természet csendes kebelébe, a mezei élet jóltévő nyugalmába visszavonulván, itt, lakásom romántos körében, milyent sok jeles és szép tájairól híres országokban jártomban keltemben is keveset találtam; minekutána itt szinte naponként látom a váromladékokat, melyek minden erre utazónak szemeit, figyelmét és képzelő erejét magokra vonják, és érzeményit természet szerint a hajdani időbe merítik...