Kitörölhetetlen [antikvár]

Válogatott verseim 5 Zas Lóránt: Víz vagyok Víz vagyok, ami kiárad, füstös falak mögött a vádpad. A költő válogatott versgyűjteményét tartja kezében az olvasó. Dobot verek, ütöm a gongot, verset írok, beszédet mondok. A költőknek is megadatik, hogy halhatatlanok legyenek. Akár még az életükben is. Zas Lórántot is ilyen embernek és ilyen költőnek tartom. Lassan már huszonöt éve közlöm verseit a Kapuban, s már ismeretségünk elején észrevettem, hogy van köztük maradandó is. Te szép hazám, el ne feledj még, nélküled lettek sötétek az esték! Messze vagyok és mégis látlak, zöldjét a fűnek, gyökerét fának. Mikor maradandó egy vers? Ha évek vagy évtizedek múltán is többször elővesszük, és lemorzsoljuk a verssorokat, melyek érzelmeket hoznak vissza, felvidítanak és megder-mesztnek, mint évekkel ezelőtt - de nem gondolsz a halálra. Emlékek reinkarnációi. Naponta háromszor siratlak, könnye vagy szónak, üteme dalnak.