Klasszikus költőink [antikvár]

BALASSA BÁLINT (1Ő51~1S94) HÁNYATOTT ELET - MOZGALMAS KOR. 187i-ben nagy meglepetés és öröm érte mindazokat, akik számon-tartották s féltő gonddal szerették a magyar mult nyelvi kincseit, a már-már feledésbe merült, vagy sokáig ismeretlen régi verseket, prózákat. ihletett és áhítatos lelkek írásait. Ebben az esztendőben a tekintélyes Magyar Történelmi Társulat folytatva évről-évre megrendezett, tudományos kirándulásait, úgy döntött, hogy a Radvánszky bárók ősi zólyomradványi kastélyát keresi fél. Az a hír járta ugyanis, hogy a kastély levéltárában sok érdekes írást, becses emléket kutathatnak fel a hozzáértők. A hírből, mendemondából valóság lett: a poros iratok, elnyűtt fóliánsok közül régi költészetünk legdrágább gyöngyszemei kerültek elő. S e versek költőjük nevét is megőrizték. E név: Balassa Bálint. Odáig is sokat tudták Balassa Bálintról irodalmunk történetében. A nemzedékek hosszú sora mint vallásos költőt ismerte, aki kisszámú, de utólérhetetlen Istenes Énekében tévelygéseit szánja-bánja és Istenét magasztalja. Halála után költői iskola alakult e néhány vers körül. S az iskola terebélyesedett, a követők száma egyre nőtt. Évszázadokig nem volt magyar költő, aki közvetlenül vagy közvetve nyelvet, költői kifejezést ne Balassa Bálinttól, „a legnagyobb magyar vallásos költőtől" tanulta volna. De Balassa Bálint lantjának nemcsak egy húrja s e lantnak nemcsak egyfajta dala volt. A nevezetes történelmi kirándulás felfedezte, hogy mindenről tudott énekelni. Istenről