Kő és kenyér [antikvár]

Részlet a műből: "Pesti gyerekkor Találkozunk a házmesterrel, emeletek mögül kiált, megtalálta, végre, a labdám, és hozza, mint vásárát. Lépcsőkarfán nem tudtam csúszni, biztos előreestem volna. Egyetlen emléke sem ép, aki ott most is lovagolna, és beleakad minden rácsba, színes ablaküvegekbe, kék csempékbe a fordulóknál, már inkább hátsólépcsőn menne. Más tájakra vezetik gangok, csalivár a porolóudvar, a tűzfalból ecetfa suttog, alvó lelkiismeret furdal, az ecetfa óriásra nőtt fel, hatalmas árnyékot vet lombja, házmester int s a labdát, végre, rettentő mélyről visszadobja."