Kő kövön [antikvár]

Részlet: Előszó Különleges küldetést tölt be a magyar irodalomban Fazakas László, amikor verseivel olvasói elé lép. Tükröt - olykor még görbe tükröt is - tart gyorsan változó világunk zaklatott lelkű embere elé: ilyenek vagyunk Ám az ő tükrében nemcsak összekaszabolt arcunk és megtört lelkünk visszfényét fedezzük fel. Verseiben valami furcsa fény emeli ki a felszín mögül a többnyire rejtőzve maradó belső valónk körvonalait. A hétköznapok valósága: evilági csetlésünk-botlásunk és a remélt dolgok valósága: a hitben fogant élet távlatos szárnyalása jelenik meg egyéni stílusában és tolmácsolásában. Ez a párhuzamosság vonul végig szinte minden versében, más tekintetben is. Egyszerre súlyos és könnyed (olykor már a groteszkbe hajló), történelmi felelősség alatt roskadó és szabadon szárnyaló, a lélek titkos kételyeit is megfogalmazni merő és kőszikla hitű, a Teremtő előtt parányként fejet hajtó és az emberi álságokkal szemben megalkudni nem tudó, a történelmi múltban gyökerező és a holnapot egyre bátrabban fürkésző, a Kárpátmedence porából gyúrt és egyetemesen gondolkodni tudó, kisebbségi létben élő és egyetemesen magyar értékeket megfo- 5