Kölcsey Ferenc válogatott munkái [antikvár]

Részlet a könyvből: "E kötetben nem valami könnyű olvasmánnyal kínáljuk meg a magyar olvasóközönséget. Komoly erőfeszítést, elmélyedést kérnek az itt közölt Kölcsey-szövegek. Ha azonban nem sajnáljuk azt a fáradságot, mely ezzel az elmélyedéssel jár, nemcsak egy ritka ember, egy nagy magyar író lelkével társalkodhatunk, hanem bepillanthatunk a magyar irodalmi és politikai életnek egyik nagyjelentőségű korszakába is. Ha Kölcsey Ferenc verseit végigolvassuk, úgy érezzük, mintha valami messzi és ismeretlen távolságból lassan-lassan a mi ismerős világunkba érkeznénk meg. a kezdő költemények szokatlan szavai, nem egyszer homályos vonatkozásai rögtön ellendítenek bennünket a mindennaptól s olyan világba visznek, amely csupa lelkesült vagy megilletődött hangulatú ünnepnapból áll. Ez az eszményi, "árkádiai" világ adott a költőnek kárpótlást a korán elvesztett szülőkért, a törékeny testi alkatért, az elsötétült félszemért. A fiatal költővel Apolló berkeiben járunk, rózsákkal teli lenge bokrok között, árnyékos csendhelyeken, nimfák, pásztorok és istenasszonyok társaságában, s itt a valóságos világ minden panasza, baja a feledésbe vész. Ez az elképzelt ideálvilág azonban nem zavartalan bájú Kölcsey kezdő verseiben sem. A valóság kínjai állandóan benyomulnak a nyugalom és szépség képeibe. A kettősségben való hánykódásból egyetlen emberi magatartás alakult ki, a vég nélkül való sóvárgás, a "más partok" felé való vágyódás, mely azonban akkor sem tudna kielégülni, ha vágyainak célját elérné."