Költemények I. [antikvár]

Részlet a könyvből: Liszt Ferenczhez. Et tu mi fili Brute! Még te is Ellenünk fordulsz, oh nagy zenész? Ág is huzza a szegényt, felőlünk Nem beszél hir, külföldi ránk se néz. Csupán ősi nyelvünk lelke él még S vérünk lángja, a magyar zene: Az a dal, mit hogyha hall a honfi. Könybe lábbad mind a két szeme. Az a dal, mely szivből jött és szivbe Visszatér: mely együtt sir velünk. Mely beszél, mit el nem mondhat a száj, Mit belül csak némán érezünk: Az a dal, mit egykor istenitél S lelkesülni tudtál zengzetén És a mit most, mint avult játékszert, Te vén gyermek! könnyen összetépsz.