Bővebb ismertető
Farkas H. László 1936-ban, Aradon született. Jogi tanulmányai elvégzéséig könyvtárosként dolgozott. A helyi lapok kultúr- és sportrovatában rendszeresen közölt; 1968-ban az „Utunk" irodalmi versenyén prózában III. díjat nyert. 1974-től él Bécsben, ott újból elvégezte a jogi szakot, hotelszolgából a legnagyobb osztrák bank kelet-európai koordinációs irodája vezetőjévé küzdötte fel magát. Emigrációja első éveiben a párizsi „Irodalmi Újság" közölt tőle előbb verses prózát, majd verseket. Farkas H. László írja kötetéről: ez a kötet biztos nem jelent világirodalmi szenzációt, én sem tartom nagy költőnek magam. Az olvasó bizonyára talál szerkezeti hibákat, együgyűségeket, ismétléseket. Csak egyet nem: hazugságot. Fel életemet kitöltő emigrációs élmény késztetett arra, hogy a nyilvánosság elé lépjek. Egy nagyon magyar életélményt akarok közvetíteni: találkozónkat a Kül-Országgal. A szenvedés vitt a versírásra. Ha a fájdalom könnye gyöngyszemeket is termelt, szeretném, ha meglátnák őket. Sokáig nem akartam kiadni e kötetet. A letűnt Magyarországon dokumentumként használhatták volna a nehéz emigrációs élet illusztrálására. második hazám. Ausztria - akinek sokat köszönhetek - hálátlannak tartott volna, hiszen jogi képzettségem ellenére - ami egy más nyelvű befogadó országban nem mesterség - szakmailag elég szerencsés és sikeres utat tettem meg. Valahol olvastam - ha jól emlékszem, a sikeres Molnár Ferenc mondta hogy az emigráció mindig öngyilkosság, ott már egy másik élet kezdődik. A másik élet kétségei, gyötrelmei és tépelődései ugyanazok, mint azoké, akik életkörülményeik vagy érzelmi életük változásával akárhol - akár saját régi lakásukban is-belső emigrációba vonultak. Talán ez az érzelmi híd fogja az olvasót és engem - aki soha nem éli Magyarországon - összekötni.