Körvonalak [antikvár]

TETTEM EGY KÖRT anélkül, hogy tudtam volna, miért nem maradtam otthon inkább. Igazából nem az idő, hanem talán a remegés miatt tűnt kényelmesebbnek elindulni három órával hamarabb. Egy kör, pontosabban egy hurok nem a világ, ha az ember megszabadul ezáltal a félelemtől - végső soron. Egy néhány kilométernyi mozdulatlan időpocsékolás. Megyek, de valójában már tegnap éjjel - réges-régen -odaértem. A szél mozdulatlan, csak mozgatja a levegőt, vagy a levegő nem képes moccanni sem, és így csak a szél mozog. Végülis mindegy, mi tép. Ez a hely az oka. Az, hogy vacogok, mert ezen a helyen jártam már egy másik dimenzióban. Lehet, hogy nem is a remegés. De akkor mi cibál. Persze lehet, hogy az emlék, amikor még azt hittem, tudom merre. Aztán ez se úgy lett. Mégis mintha tudtam volna már akkor, jó előre.