Krsna [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Hosszú évezredeken keresztül India védikus irodalma emberek milliói számára volt a tudás és a boldog időtöltés kimeríthetetlen forrása. E szanszkrit nyelvű művek egy része azonban – talán éppen a legizgalmasabb szövegek néhány darabja – sajnos sokáig elérhetetlen volt a nyugati olvasók számára. Mára azonban ez a hiány szerencsére megszűnt: Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda munkásságának köszönhetően a világ legősibb kulturális és vallási hagyományának e magasztos alkotásai a ma embere számára is hozzáférhetővé váltak. Ebben a művében, mely az ősi indiai szentírás, a Shrímad-Bhágavatam tizedik énekének prózai feldolgozása, a Legfelsőbb Úr, Srí Krsna evilági kedvteléseit beszéli el, rendkívül lebilincselő s mindenképpen az olvasó lelki gazdagodását szolgáló módon. A ​Srimad-Bhágavatam, e filozófiai és irodalmi szempontból is klasszikusnak számító eposz kiemelkedő helyet foglal el India írott bölcseletében. India időtlen bölcsességét az emberi tudás minden területét átfogó ősi szanszkrit szövegek, a Védák őrzik. Eredetileg szájhagyomány útján maradtak fenn, s első ízben Srila Vyásadeva, „Isten irodalmi inkarnációja" jegyezte le őket. összeállításuk után Srila Vyásadevát lelki tanítómestere arra biztatta, hogy tegye közzé azok lényegét a Srimad-Bhágavatam formájában. A Srimad-Bhágavatam, amelyet „a védikus irodalom fája érett gyümölcsének" neveznek, a védikus tudás legteljesebb és leghitelesebb bemutatása.