Kétféle idő [antikvár]

MAGAMRÓL, VERSEIMRŐL: „ Mi okból írok tehát?... Mint sokan mások: belső kényszerből pszichológiai, sőt biológiai szükségletből.. A belső kényszer ma is a legfontosabb. Végzetesen lírai alkat vagyok. Mindenhez így közelítek ... És mi célból írok?... a cél bennem soha nem volt olyan erejű indíték, mint az ok. Illetve legfeljebb akkor, ha valami egészen súlyos j csapás ért: anyám vagy bátyám meghalt, az iszonyú nyomás kényszerített ugyan írni, ez volt tehát a kiváltó ok, de legalább akkora ereje volt, a törekvésnek is, hogy valami módon megkönnyebbüljek... Egyik versemből életfilozófiaként fogalmazom meg. „...Azért vagyunk e földön, hogy aki szintén e földön van, segítsük élni." Én sajátos eszközeimmel: a versekkel is szolgálni óhajtom e célt, de polgári életem más eszközeivel ugyancsak erre törekszem. A világ és az élet jelenségei csak lassan, makacs vonakodással fedik föl arcukat. Tiltakozó szeméremmel engednek mélységeikbe pillantani. Lázadoznak megismerésük, s így megnevezésük és birtokbavételük ellen. Pedig enélkül lehetetlen a tájékozódás, a biztonságos mozgás az életnek nevezett elvarázsolt kastélyban. A költő meglát, megismer és megnevez. Ezzel birtokba vesz. Nem a magáéba, hanem mindenkiébe. Ezt teszem én is, és ezért hiszem, hogy költészetemre szükség van..."