Kötél-tánc [antikvár]

...a saját, egyéni hangokon egyéni problémáikat mondják el, s minthogy mindegyikük élete, gondjai, örömei külön világot alkotnak, az egyedi hangon elénk tárt világok igen különbözőek. Másrészt ugyanott és ugyanazt a kort - korszakot élik meg, körülbelül ugyanabban az életkorban - a legidősebb és a legfiatalabb között a korkülönbség 17 év -, az objektíve adott külső világ tehát azonos, életvezetésük problémái (szerelemvágy és párválasztás, jövőkép-alakítás, a világban elfoglalható hely keresése) közöse, verseik témái között is sok a közös, még ha különféleképpen válaszolnak is ugyanarra az adott ingerre. A válaszok különbözősége adódhat a korkülönbségből, a lelki alkat különbözéséből (ugyanarra a jelenségre másként reagál egy merőben szarkasztikus világképű költő, mint egy érzékenyen lírai), de okozhatja a léthelyzet különbözősége is. Egyeseknek saját megélt életténye az, amit mások - még ha a legnagyobb empátiával is - szemlélőként, közvetve érzékelnek. Nem véletlen, hogy a kötet nyitóverse (a legidősebb költő ars poeticá-nak is beillő hangütése) ironikusan, sőt szarkasztikusan idézi a magyar költészet egyik keserűen ironikus verscímét (A reményhez), míg a kötet záróverse (a legfiatalabb költő ars poeticá-ja) visszautalva a hajdani Tűz-tánc antológia címadó versére, annak a kötetnek és költőinek öntudatos optimizmusával jelenti ki: "Így mentjük meg a Földet."