Bővebb ismertető
Részlet:
Édesanyám
Gazdag szivednek drága gyöngyeit,
Adtad ajándékul egykor nekem,
Hogy az inség országát ha elérem,
Ne járjam utjait koldusszegényen.
A sorsom azóta bármerre vitt:
Ajándékod áldása volt velem.
Körülöttem vastag homály terül,
Inség, nyomor jelöli az utat.
Csillagtalan a rabság éjszakája,
A sivár lét bolyongó vándorára
A vak sötét ijesztő réme ül,
S nincs egy sugár, mely célt, irányt mutat.