Láncok [antikvár]

ÜZENETKőlisztéit olvasó, ugye, már sok verseskötetet, sok versillusztrációt plvasott és látott különböző kötetekben, vagy kiállításokon? Kérem, ne legyen ettől keserű a szájíze. Az elhalmozott írásoktól, rajzoktól nem szabad megcsömörleni. Mindig keresni kell bennük (legyen az kezdeti sarj, vagy akár fejlődő törzs) az értéket, az alkotás üzenet-köz-vetítő szerepét. Kérdezem, van rossz alkotás? Szerintem az alkotás az alkotó számára lelkileg látásmód kifejezésére, önkifejezés, önmeg-mutatás, vagy akár önmegmérettetés miatt csak jó lehet "E gondolatok jutottak eszembe, amikor Csillag László versíró kezembe adta harminc darab versét felesége, Csillagné Loríncz Zsuzsanna professzionista festőművész versillusztrációival. Nagy meglepetés volt számomra. Az alkotó egy egészen más oldalról mutatta meg magát nekem. Mondhatom úgy, hogy egy egészen más Csillag László lépett elém verseiben az eddigiekhez képest. Az alkotót eddig folyóiratokban közölt írásaiból, vagy összejöveteleken, vitaprogramokon reprezentált alkotásaiból ismertem meg. Mintha most új erővel lépett volna elő a hétköznapok belső vívódásaiból és az érzelmek szenvedélyeiből. Lírájában (amely karakteres megjelenéséből nem derül ki) a szenvedélyek feltupírozott sokaságát villantja fel, amely a nem teljesíthető vágyakról alkot képet (erről tanúskodik a Tűzleány szerelme" c. verse). Állandó, örökös félelem rezegteti belső membránjait, amely az emberi lét gyarló lélektani valósága. Csillag László verseiben nagy érzelmi kitörés tapasztalható. Olyan, mintha megalkotott volna magának egy álomvilágot, ahol minden tökéletes. A természeti elemek képével (szél, víz, tűz, föld, levegő) azonosítja a