Látnok az arcát tűzbe mártja [antikvár]

Mindig jó szívvel teszem, ha Leleszi Balázs Károly versei előtérbe kerülnek. Miért? Mert hitelesek a szavak, és kevés van ebből napjainkban. Sőt. Nem csupán hiteles a szó. Az egész társadalmunkban devalválódó krisztusi gondolkodás - és életmódban nyújt hitelességet. Ismerem közelről Károlyt. Csoda történt életében, egy teljesen új élet ajándékát éli. Óriási áldozatokkal és szenvedéseseményekkel a háttérben. Nem feledi ezeket - bár egy vallomásában a múlt feledésére hív - s hogyan is feledhetné, hiszen vallomásainak jelentős része ennek - de már áldott, érett - forrásból merít. Érti a szenvedő embert, odahajol hozzá, szeretettel értelmezi a bajt és a felelősséget. S a szenvedő mellé odaállítja az igazán Szenvedőt, a Megváltót. Mert van, Aki sír a síróval. Van, aki hathatós, s nem olcsó vigaszként tudja mondani: "Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak."