Légy hív mind halálig!... [antikvár]

Semmire sincs napjainkban égetőbb szükségük a fáradt, beteg, eszményevesztett emberi lelkeknek, mint a legnagyobb Szeretet által számukra eltett örök értékek megkeresése és megőrzése terén gyakorolt áldozatos hűségre.Híveknek lennünk mindenek felett, az isteni Igéből merített ama lelki javaknak megőrzésében, melyek Isten dicsőségének és szentségének teljes szívvel való szolgálatára alkalmasakká tehetnek bennünket; híveknek lennünk, Istennek áldozott szíveink átnemesült érzéseivel, vérező hazánkhoz, szenvedő nemzetünkhöz; híveknek lennünk, a mai emberi élet sokszor alacsonyrendű létharcának kedvező és kedvezőtlen körülményei között egyaránt, a szeplőtlenül tiszta emberi érzelmek és célok világához, - nemcsak Istentől nyert felséges hivatásunk, legelőkelőbb emberi méltóságunk, hanem egyszersmind legsúlyosabb feladatunk és kötelességünk is.Féltő szeretettel azoknak szántam, az élő hit hervadhatatlan leveleiből, a felfelé tekintő remény és a szenvedők iránti önzetlen szeretet gondosan ápolt virágaiból, s itt-ott talán a nemes bánat töviseiből is, szivemnek őszinte érzéseivel egybefont eme kis koszorúját, akik velem együtt, minden létkörülményben, legszentebb életfeladatuknak tekintik a minden földi kincsnél drágább lelki javak megőrzésében az Ige szavának valósággá tételét: "Légy hív mind halálig!..."