Lengyel mezőkön, tábortűz mellett [antikvár]

Töredékek Gyóni Géza néhány leveléből. A Bácskai Hirlap szerkesztőjéhez. Kedves Szerkesztőm, - három hónap minden küzdelméért, véres és sáros éjszakák hajszoltságáért, az ostromlott várban átélt halálra készülésért és a háború ezer veszett nyomorúságáért, amiket csak egy közlegény ismerhet valójában, - kárpótolt a tegnapi nap, amelyen végre megtaláltam az én lelkemtől lelkezett hős testvéremet, Mihály főhadnagyot, aki egyik honvédezredünknek regiments-adjutánsa s akiről eddig csak annyit tudtam, hogy kilenc vagy hány napig állott tűzben a lembergi harcon és hogy vitézségéért a főparancsnoksága kitüntetésre terjesztette föl. Tegnapelőtt aztán félnapi keresés után rámtalált egyik nagyszerű hadnagya, aki így üdvözölt: - Megfogadtam magamban, hogy addig nem megyek vissza a táboromba, míg azt nem jelenthetem az öcsédnek, hogy megtaláltam a bátyját. Hamar mondd, mit adhatok ? - Valami nagyot is kérhetek? - kérdeztem Rátz hadnagyot, miközben mindig a csizmaszárban hordott, magamfaragta fakéssel lemetéltem a csizmámról a sarat...