Életre köszöntő [antikvár]

"Én nem vagyok vajákos, Se jós, se pap, se »költő«! Én a haragos, darabos, vér-ganajos életet mondom. Őt dombolom, rontom. A csikasz éhségordítása ez, A megindult föld ordítása ez! S az épség s szépség kenyérlő-egyszerű, erős-tiszta győzelmi éneke." Máig ható érvénnyel adja e sorokban Komját Aladár, az első magyar kommunista költő ars poeticá-ját. Fegyelmezett, feszültséggel telített költészete az élet szépségét, s az építő embert szolgálja. Az aszketikus szigortól a meleg, idilli színeken át az élet gazdag fényeit árasztó képekig terjed művészete. De nem vakította el a lángok lobogása. Volt szeme a pernye hullásra is, nem tagadta le a valóságban rejlő ellentmondásokat. A maga teljességében, bonyolultságában tükrözi harcos költészete az életet.