Lilla [antikvár]

Jóbarátairól elhagyva, kora legkiválóbb embereitől félreismerve, költői önérzete büszke föllángolásában Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) azt a kijelentést tette, hogy ő a XX. század számára írt. Az idő elérkezett, s ha azt kérdezzük magunktól, mit jelent számunkra Csokonai költészete, először is alapos válogatást kell tennünk művei között. Bármennyire a messze jövőbe irányult a költő tekintete, nem kerülhette el, hogy a kor áldatlan viszonyai között annyi engedményt ne tegyen közönségének, amennyi sokszor épen az éhenhalástól megmentette. Költeményei között sok a személyes vonatkozású, a pártfogók kegyének szóló, s ez késztetett bennünket arra, hogy egy helyütt eltérjünk kiadásunk egyik alapelvétől, hogy t.i. válogatunk, de semmit nem csonkítunk, s ezt épen a leghatalmasabb alkotásánál, a Lélek halhatatlanságánál kellett megtennünk; ez tudvalevőleg egy előkelő úriasszony halottas búcsuztatójának készült s el kellett hagynunk az aktuális vonatkozású befejező részleteket, még pedig azért, mert a költemény csak így hat, mint művészi kerek egész és filozófiailag zárt egység. Annál teljesebben, összes bevezetéseivel és legapróbb jegyzeteivel együtt közöljük azonban Csokonai kómikus eposzát, a Dorottyát, ugyanabból az esztétikailag igazolható okból: amint a terhelő, aktuális részletek elhagyása csak emelheti a komoly és filozófiai irányú költemény összhatását, úgy a tréfás kis eposz kómikus benyomásának a fokozását a legkisebb apróságok, az elavult célzások, fura megjegyzések nagy mértékben elősegítik.