Bővebb ismertető
Pár ezeréves görög szó, jobbat mégsem talált, azóta se az ember arra, amit ebben a kötetben akarunk adni Könyvbarátainknak.
Antosz: virág, logia: gyűjtemény.
Odaállítottak Szlovenszkó és Ruszínszkó magyar életének virágos rétjére: Szedd csokorba a legjava termését De, hogy miként? Nem mondta senki. Mert mindenki más virágot szed össze és mindenki máskép köti a csokrát.
Koszorút köt a játékos gyermek s akár pimpimpárét tűz is selyemhajába, azt hiszi szép az s széppé lett általa ő maga is.
Csokrot szed a szerelmes, csupa jövendőt mondó Margitvirágot, szirmokba szaggatja, - akár a lelkét is, - mert bizonyságot akar a suttogó, édes szavak mellé a kis virág „szeret- nem szeret?" jóslatától. Más virágot szed, aki névnapot köszönt, mást aki keresztel, mást aki lakodalmat ül s mást, aki temet. Szóval mást, aki másnak kedveskedik és megint mást, aki a maga gyönyörűségére, életének színesebbé tételére köt bokrétát.
Kinek kedvére kössem a csokrom, kinek ízlése szerint válogassam össze a sok virágot, hogy nekem is örömöm legyen vele s más, mindenki is megtalálja benne a gyönyörűségét, mégse vethessen rám senki követ a „kisdedek megbotránkoztatása" miatt?
Töprengve álltam meg a rét közepén s csoda gazdagság tárult elém! Mennyi szín, mennyi forma! Mennyi egyszerű, paraszti bazsalikom és mennyi üvegházban nevelt kényes orchydea! Mennyi „hybríd" alakulat és mennyi csak itt gyökerező másholnincs-virág! Mennyi gyógyulást kínáló „herba officinalis" és mennyi hódító: „Fleurs du Mai"!
Mit tehettem? Belegázoltam a virágtengerbe és téptem csokorba szinte vakon, ami két kezembe, - egy könyvbe, - belefér.
Sejtem, szinte várom is, hogy akik egy szemmel nézik a világot, - csak a maguk szemével, - megszólnak majd, hogy nem láttam az ő szemükkel magam ís. Nem baj. Tiszta a lelkiismeretem, mert mindenkinek igyekeztem bemutatni lelke visszhangját. Minden költőt fölvettem, aki megengedte, hogy válogassak verseiből s akiben művészt láttam, vagy aki művésznek ígérkezik.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.