Bővebb ismertető
Részlet: HIMNUSZ A SZABADSÁGHOZ Most az Orcusból is feldalolnám gyönyörre a szürke árnyakat: ezrek közül énfelém hajolván, Istennő! hát megláthattalak. Mint hajós, ha éjjel vízre kelvén bíbor hajnalt ér a tengeren, mint a lélek Elízium enyhén, úgy elámul csodádon szemem! Hódol már a sas is meg a sólyom, nem vadássza már a kék eget, s eléd fogva gyémántos zsinóron büszke két oroszlán lépeget. Még a vad folyó is visszahőköl, s mint a szívem, némaságot ölt, Boreas sem fúj teli tüdőből: íme megszenteltetett a föld!