Lovak a virágoskertben [antikvár]

A hátsó tábla mentén kissé sérült a ragasztás. Tartalomjegyzékében ceruzás karikázás.
"Gondolati realizmus ígérkezik itt a líra minden szépségével és emberség-messianizmusával, s mert ilyen, ezért nemcsak tagadása ez a fiatal költőiskola évszázadok költői hagyatékának, hanem folytatása is." Kenéz Ferenc 1968-ban megjelent első verseskötete elé írta ezt Balogh Edgár. A most negyvenéves kolozsvári költő műve azóta bonyolultabbá vált ennél, drámai színek, keserű ízek ártották belé magukat. Kenéz Ferenc a kényes egyensúly költője. Ismer és vállal egy közösséget - és fájón sóvárog utána magányában. Eszményt választott - és düh fojtogatja mások közönye láttán. Érzékeli a lehetséges távlatokat és a kisszerűség valós méreteit, a megalkuvás vidéki tragédiáit - és közben mondja a magáét, konokul, sorolja, ismétli a köznapi élet elemeit, megdöbbentő villanásokkal mutatja ki igazi jellemzőiket és sorvasztó perspektíváikat. A nehéz helyzetek vállalása, a meg-megkísértő kudarcérzés, a "csak azért is" újrakezdés dacossága, a világ sorsa iránti felelősség már eddig megjelent hat verseskötetének címeiből is kiolvasható: Fekete hanglemezek (1968), Ólomtánc (1970), Homok a bőröndben (1972), Az átvilágított földgömb (1975), Vigyázzállásból fejállásba (1978), XYZ (1981).