Bővebb ismertető
Részlet:
HOMOK
I.
Homokidőt élünk, szerelmünk is homokból, barázdákat
szánt a szél rajta, hieroglifákat rajzol, letörli, halak
kopoltyúi emelkednek s hullnak a homok mélyén, eltemetve
meghalnak, amiként a homok betemet mindent, még a szerelmet is,
mely ugyancsak homokból van, igen, homokból. Rikoltva
csapnak le a sirályok a halrajokra,
csőrükben csak homok csikorog. Teszek egy lépést,
majd még egyet a homokban, az égen pedig
valaki megfordította a napot, most
a tüzes homok a földre ömlik, számolja
a számomra maradó perceket. Újabb lépés a homokon. És
újra egy. S lépés még, lábam pedig bicsaklik össze,
homokvár tornyai. Elröppen a testem -
dagadt léggömb, belőle süvítve
forró levegő zúdul ki. Valahol fönn,
ahol a ballonrongy meghasítja a hűvöst,
válnak le a szemek és szállnak el: mállók, omlók,