Madártánc [antikvár]

Tasnádi Varga Éva alanyi költő: világa saját élettörténetéből, mindennapjaiból és közvetlen környezetéből épül. Prózai vallomása és versei is tanúsíthatják, hogy nem akármilyen élete volt, de a megbántott, gyakran megalázott intellektus védekező reflexként, feloldásként - mint a gyöngykagyló - áttetsző, könnyed, derűs költészetet hozott létre. A vékonyka versgyűjteményt négy ciklusba rendezte a költőnő. Bennük a gyermekkor első tapasztalatairól, a bontakozó érzelmeket nyűgöző-felszabadító, emlékekkel terhes ifjúságáról, majd tragikus véget ért szereleméről vall. Komor mondanivalóját gyakran enyhíti játékos hangvétel, máskor viszont a sorok mértéktartó üteme inti józanságra a szertelenül csapontó érzelmeket, képeket. A kötet összefoglalás, továbblépés a korábbihoz képest. Az 1973-as Tartozás sokévi adósságot törlesztett. A mostani kötet egyik része hasonló élménykörök érettebb, letisztultabb és mívesebb szintézise. De a versek jelentős része minőségileg más; a személyiség új tartományait fedezi fel bennük, új konfliktusokat kísérel meg feloldani, és új arcokat von vizsgálódásaink körébe.